Angyali érintés - Prológus

 Újra a nyeregben, friss ötletekkel és a folytatással. Remélem nem keserítek el azzal senkit, hogy először csak egy nagyon rövid prológust hozok, de 24 óra leforgása után, felteszem a második rész első fejezetét.

A címen nem kellett sokat gondolkodnom, az ötletet már egy éve hallgatom és hát, miért is ne használnám fel ha valaki valami mással keveri a történetem alapvető címét. :)

Nem is szaporítom tovább a szót, ideje bemutatnom új gyermekem!

~***~ Rosmine ~***~

Angyali érintés

Prológus

 ~***~ Daniel  ~***~

Tehetetlenség. A lehető legrosszabb érzések egyike. Örülnöm kéne, hogy élek, én mégis átkozom a világot, amiért nem haltam meg. Lelkiismeretesen végzem a munkám, eltartom magam, de a tanulást befejeztem. Anya kérése ellenére inkább munkát vállaltam egy közeli autószerelőnél. Messze kerültünk a tengerparttól, messze Floridától és a szinte örök nyártól. Kanada jobb hely számomra és a falak számára is. Flora továbbra is folytatja tanulmányait a helyi középiskolában, anya továbbra is lakberendezőként dolgozik, a nevelőapám meg ingatlanokkal foglalkozik – nem véletlen, hogy állandóan otthon van.

De ami szűnni nem akaró fájdalom feszíti a mellkasom, mindig emlékeztet arra, hol lenne most a helyem, kivel a karjaimban, milyen boldogan.

Tehetetlenség. Az, amit örökké érezni fogok a fájdalom és gyász hevében.

------0--0--0--0------